A nádasdi és fogarasföldi gróf Nádasdy család Vas vármegyei eredetű, a Nádasd nemzetségből származik. Első ismert őse az 1229-ben említett Pethened. A legenda szerint a Nádasdy család segítette a tatárjárás idején segítette a menekülő IV. Béla királyt, aki egy nádasban bujkált az ellenség elől, csak ők ismerték a rejtekhelyét és állítólag vadkacsával etették őt. Ezzel magyarázzák a címerükben szereplő vadkacsás motívum eredetét. A família őseit 1377-ben már birtokosként említették a család nevét és egyik előnevét adó Nádasd faluban. Zsigmond király 1414-ben Montefalcoban új adományt adott a családnak a nádasdi birtokaira, majd az uralkodó 1415-ben Konstanzban címeadományban is részesítette a família tagjait (ezt a címert azonban később nem használták a Nádasdyak).

Az évszázadokon keresztül kiemelkedő politikai és közéleti szerepet vállaló Nádasdyak csillaga a 16–17. században ragyogott legfényesebben. A család tekintélyét és vagyonát Nádasdy Tamás (1498–1562) alapozta meg, aki tanulmányainak, kitűnő nyelvtudásának, kiváló kapcsolatrendszerének és nagy tehetségének köszönhetően emelkedett az országos főméltóságok sorába. Előbb tárnokmester, utóbb – több más tisztsége mellett – horvát-szlavón bán és országbíró volt. Karrierje csúcsán, 1554–62-ig az ország első zászlósuraként a nádori méltóságot töltötte be. Szintén az ő nevéhez fűződik a család vagyonának megalapozása, a fiúágon kihalt Kanizsai család örökösével, Orsolyával kötött házasságával hatalmas, főként Zala, Vas és Sopron vármegyékre kiterjedő földbirtokokhoz jutott. 1531-ben Szapolyai János királytól megkapta a Fogaras várának/földjének birtokát – ahonnan a család a második előnevét vette –, majd az uralkodó 1553-ban bárói rangra emelte.

Fia, az évekig a Habsburg-udvartartásban nevelkedő Ferenc (1555–1604) is a legtekintélyesebb mágnások közé tartozott. Számos tisztséget töltött be, de legnagyobb sikereit a török ellen vívott harcokban aratta, innen ered Fekete Bég elnevezése. Katonai tapasztalatait dunántúli kerületi főkapitányként is kamatoztatta. A törökverő és Báthory Erzsébet házasságából született Pál (1597–1633) családja tekintélyének megfelelően gyorsan magas tisztségekhez jutott. 1625-ben az uralkodó grófi rangra emelte. Pál fia, szintén Ferenc (1623–71) a Wesselényi-féle összeesküvésben játszott szerepéről és a szervezkedés leleplezését követő kivégzéséről a legismertebb, pedig 1671-ben már fényes karriert tudhatott maga mögött: vasi, zalai és somogyi főispán, királyi udvarmester, 1655-től országbíró, sőt, a nádori méltóság betöltetlensége okán – az esztergomi érsek mellett 1667-től – a királyi helytartó tisztét is viselte. A Titkos Tanácsnak is tagja volt 1662-től, és a családi birtokokat is jelentősen gyarapította határon innen és túl.

A Wesselényi-féle összeesküvésben való részvétele miatt fej- és jószágvesztésre ítélt gróf Nádasdy Ferenc gyermekei az 1681-es soproni országgyűlés nyomására visszakapták birtokaik egy részét. Az országbíró fiai és utódaik ezután elindulhattak a család tekintélye és vagyona visszaszerzésének rögös útján. A leszármazottak az aulikus (királyi udvart támogató) főurak körében jellemző politikusi, hivatalnoki, katonai, és egyházi pályákra léptek. Bár hazánk történetében nem jutottak többé országos vezető szerephez, és tekintélyes birtokaik mérete sem közelítette meg őseik országrésznyi területeit, többen mégis – már a 18. század elején is – sikeres karriernek örvendhettek, és a katonai, egyházi és politikai elit tekintélyes tagjai közé emelkedtek.

Az itthon mindig jól csengő Nádasdy név Ferenc (+1723) révén vált ismét Európa-szerte ismertté. Nádasdy gróf Mária Teréziától kapta főstrázsamesteri kinevezését, és ugyancsak ő adományozott neki huszárezredet is, mely 1741-től a Nádasdy Huszárezred nevet viselte. Az osztrák örökösödési és a hétéves háborúkban tett, Európa-szerte elismert szolgálataiért előbb altábornaggyá nevezték ki, megkapta a legnagyobb osztrák katonai kitüntetést, a Mária Terézia-rendet, és végül a tábornagyi rangot. Öccse, Ferenc gróf a horvát báni méltóságot és Fejér vármegye főispáni tisztét is viselte.

A napjainkban élő Nádasdyak közös őse a tábornok Ferenc fia, Nádasdy Lipót főkencellár(1700 k. – 1758). Ő kapta meg 1751-ben a Komárom vármegye örökös főispánja címet. Öccse, Nádasdy Ferenc horvát bán és Fejér vármegye főispánja volt. Fia, Nádasdy Mihály koronaőri és államminiszteri tisztséget viselt. A katonák, hivatalnokok és egyházi méltóságok által összegyűjtött, addig két ágon öröklődő vagyon Nádasdy Mihály unokája, a Fejér megyei Agárdpusztát és Sár-Ladányt megvásárló Nádasdy Lipót (1802–1873) kezében egyesült a 19. század közepén. Komárom vármegye örökös és valóságos főispánja ezzel – és felesége örökségével – az ország jelentős vagyonnal bíró földbirtokosai közé emelkedett.